Juhász Gyula: Cézár halála
Nagy Róma tornyain a gyászharang,
De a szorult bús szívek mégsem érték
A ceremóniás és zagyva zajt.
Gyászolt az udvar, ámde a szegény plebs
Az őszfejű zsarnokért mégse sírt.
S amíg örült a nép, őt eltemették
Az ősi spanyol etikett szerint.
Zörögve zárta el hűlt tetemét
És lelke fölsuhant a kék magasba,
Ahol a mennybolt gyémántfényben ég.
Két szolga tárta föl aranykapuját,
De szíve vert remegve és vadul
És arca elsápadt, hogy föltekintett -
A trónon ült a mennydörgő Hadúr.
Szólt nyájasan: - Jőjj csak fiam közel,
Adj számot a sáfárkodásaidról!
Téged küldöttelek népemhez el...
Adtál-e balzsamírt égő sebére,
Mikor jogért emelt kevély szavat?
Viselted-e gondját ama hazának,
Mely megtörik, de akkor is szabad?
Az égre vijjongó kevély turul?
Szerettek-é az árvák és szegények,
Míg tégedet ismertek ott urul?
Kezedben, mondd, igaz volt-e a mérték,
Segítettél-e Róma nagy sebén? -
Tisztelted-e a rómait, beszélj csak,
Mert - tudd meg - ez a büszke nép enyém!
Mikor remegve haladásra tört?
Álnok mosollyal, kétszínű kacajjal
Nem enkezed emelte rá a tőrt?
Hogy kért a római nép milliomja
S egy szent imádság sírt az ajkakon,
Nem mondtad-e önhitt, üres beszéddel:
"Dőlj porba Róma, mert én akarom"?
A büszke Rómát megbecsülted-e?
Mi volt előtted szentebb: a lakáj-nép
Vagy a nagy millióknak élete?
Hizlaltad-e a gyávák légióját,
Megbüntetted-e a tányérnyalót,
Szeretted-e a büszkét, a nemest, jót
És nemcsak azt, ki gyáván meghajolt?
Ki büszke arccal kérte a jogát?
Hallgattad-e fájó panaszszavuk, te
Cézár valál, vagy aljas porkoláb?
Törtél-e nemzetemnek életére,
Féltél-e, hogyha rácsapott veszély?
Nagy népbíró úr, nemzetek vezére,
Mi jót tettél, míg úr valál? Beszélj!
Remegve összekulcsolá kezét,
Fehér színű ajkán ijedt zavarban
Félelmesen vonaglott a beszéd.
Hadúr dühödten toppantott a lépcsőn
S csak a szemével mondá meg neki,
Hogy hallgatása szótalan ítélet
S ne védekezzék - úgyis ismeri.
Kimutatott a csarnokok felé,
Hol rőt bíborban állt a tűzkemence,
Amely az elkárhozott lelkeké;
S teremrázó léptekkel elhagyá őt...
S magába' volt a cézárok fia.
Ő is körültekintett, majd elindult -
És véget ért az audiencia...