Juhász Gyula: Dér
Dér
Éveknek súlya nem mindig teher,
Sok ember lassan mindent kihever.
Sok ember lassan mindent kihever.
Deres hajával gyakran béke jár,
Nincs szenvedélye, csak emléke már.
Nincs szenvedélye, csak emléke már.
A sír felé szép, nyugalmas az ut,
Az élet úgyis szomorú s hazug.
Az élet úgyis szomorú s hazug.
| * |
De vannak, ó de vannak ám sokan,
Akikben még vágy, álom is fogan.
Akikben még vágy, álom is fogan.
A testük ifjú, ám lelkük beteg,
Húsz kurta évvel immár öregek.
Húsz kurta évvel immár öregek.
S nem lakomáztak mámorok torán,
Nem tékozoltak el mindent korán.
Nem tékozoltak el mindent korán.
Csak... Szívüket kora dér lepte meg,
Tavasz van és a lelkük didereg.
Tavasz van és a lelkük didereg.
Szeretnének szeretni, élni hej!
S valami súgja, hogy már menni kell!
S valami súgja, hogy már menni kell!
