József Attila: A CSODASZARVAS
ázsiai puszták hőse,
vágyat nevelt csodavadra,
szarvast űzött napnyugatra.
éjten éjjel, reges reggel,
át az éren, át az áron,
fegyveres népű határon.
Csodaállat, csak elillant,
lombokon át, ha megcsillant.
Csak a nyomát hagyta minden
füves földön, fájó szívben.
Nem boldogok az utódok.
Az ős haza odaveszett,
de a vágy nem emlékezet.
hova űzni azt a gímet?
Aki hajtja, belepusztul
asszonyostul, csapatostul.
hagyja immár békességbe.
Tisza mellett, Duna mellett,
az a szarvas itt legelget.
ázott pusztán füstöl tova
s aranyszőre, mikor illan,
gyári füstön általcsillan.
villó aggancsa világol -
ága-boga tükörképe
csillagvilág mindensége.