József Attila: Ó ZORDON SZÉPSÉG...
Ó ZORDON SZÉPSÉG...
Versemmel hogyha megelégszel
- Kínáltam úgyis már elégszer -
Fogadd el: véres, könnyes ékszer.
- Kínáltam úgyis már elégszer -
Fogadd el: véres, könnyes ékszer.
Ó zordon Szépség, trónusodhoz jöttem,
Bús koldusod, ki elfáradt szegény.
Bús koldusod, ki elfáradt szegény.
Vér-rózsák nyíltak lábom vak helyén,
De trónusodhoz mégis elvetődtem.
De trónusodhoz mégis elvetődtem.
Ó zordon Szépség, mosolyogsz fölöttem
S hallgatva ülsz a dús Élet hegyén.
Egy ájult lelket hoztam. Az enyém
És fölajánlom Néked összetörten.
S hallgatva ülsz a dús Élet hegyén.
Egy ájult lelket hoztam. Az enyém
És fölajánlom Néked összetörten.
Örökkön verte mákonyos varázsod,
Most oly hideg, mint néma mosolygásod.
S várna reá száz büszke viadal.
Most oly hideg, mint néma mosolygásod.
S várna reá száz büszke viadal.
Ó hívd életre ápoló szavakkal,
Illesd meg homlokát meleg ajakkal!
Ó Szépség, nézz rá: olyan fiatal.
Illesd meg homlokát meleg ajakkal!
Ó Szépség, nézz rá: olyan fiatal.
1922. nov.
