József Attila: NYÁRI DÉLUTÁN A SZOBÁBAN
A polituros asztal és a székek
Vén arca kéksötét homályba réved.
Vár rám a lépcső villogó foga.
Piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. -
Jó ára van a könnyü tüllnek,
A friss szél futkos fodrai után.
Ingujjba lenni, vagy nem is ruhába.
Kis korcsmában a sört isszák. - Talán
Száradt a számpadlása és a nyelvem.
Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem.