József Attila: KESERŰ NEKIFOHÁSZKODÁS
Tudom előtted el nem sáppadok.
'sz csak hitegettem magam a Neveddel.
De nékem kínos a bizonytalan.
Hogy számon élet - szöllő mustja csordul.
De nyakamban száz kétséget viszek.
Mint Nap havat, amit magába olvaszt.
S én nem kérdem, hogy nincs-e kegyelem.
- Mily furcsa az, hogy Néked nincs is véred.
De vedd el tőlem a talentumod.
Jóságod úgyis mindhiába lestem.
Gyere Úristen, nézz meg, itt vagyok.