József Attila: KÍNOS, SZÖGLETES MULÁSOM
s most hüvelyében rohadt borsó:
Fekete szemei peregnek.
Perccel nyelődő pusztulásom!
Számban halálok keverednek.
Éhen halottak fagyossága!
Tettembe vetett bizalommal!
milyen meredt az ábrázatja
hunyor nélküli nyugalommal!
együgyü fényét kedvesemnek -
szerelem volt a végességem.
vas vagyok én már a vaságyon
s szerelem lesz a békességem.