József Attila: ARS POETICA
Ne lógj a mese langy tején.
Hörpintsd a valódi világot
habos éggel a tetején.
A nyugalom és remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
az értelemig és tovább!
Szabad eszeddel ne add ocsmány
módon a szolga ostobát!
Mert majd akárki meggyaláz,
megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveid a láz.
A mindenséggel mérd magad!
Te sziszegve se szolgálj aljas,
nyomorító hatalmakat!
A tudás előtt tégy panaszt!
Rád tekint, pártfogón, e század:
rád gondol boltban a paraszt;
két merev mozdulat között;
rád vár a mozi előtt este
gyermek, ha rosszul öltözött.
de képzeli, hát szertelen;
kisérje két szülője szemmel:
a munka és a szerelem!"
versed hiveit üldözik,
van anyaföld is, ahol tankok
erősitik föl rímeit!...
Én értem sir, kit esz a rák.
Énbennem öleli meg hősét
az újnak készülő világ