József Attila: George Talaz A sas
A sas
az éjjel sírtam, mint a gondok betege,
az éjjel egy halott sast hozott az ár elő
és mint a lágy habot, kapunkba lökte be.
pántos kapunkba - ő érezte, hogy a fény
szeméből már kihagy és mintha ott a sárba'
vergődött volna még a tócsa peremén.
vagy mintha szédítő magasságokba lengne,
vasszárnya ráfeszült a földre. Egy marék
agyagföld annyi nap fényét eltömte benne.
Nem szóltam, hogy egy sast leltem kapunkba halva.
Pedig fölharapták a kutyáink hajnalra
és aztán nem tudom, hogy mi történt vele.