Garay János: ROMÁNCZA A KIRÁLYFIRÓL.
Kis patak felett,
Andalogva, a habokba
El-elmélyedett.
Lányka, mint az ég,
Mint a hattyu hófehéren,
Játszva feltünék.
Arcza rózsa volt,
Hónyakára bontakozva
Barna fürte folyt.
Szállj alá velem,
Hűs hab-árban lágy ölébe
Vár a szerelem.»
Szíve vágy és ver.
«Bátoré a győzelemdíj,
Jer, királyfi, jer!»
Meg tovább lebeg,
S gyenge habbal mossa vállát,
Hí és enyeleg.
S mind alábbra száll;
Nem lát örvényt, nem hall orkánt
Lányka hanginál.
Mért jövél velem?
Csába látszat, játszi kép a
Nympha-szerelem.»
S átkarolja őt!
Nincs, oh nincs, ki mentni tudná
A vakonhivőt!