Garay János: MENYASSZONYOMHOZ.
Ölelve végre!
Te hév szerelmem
Tündéri bére!
E nyilt mennyország,
A melybe nézni
Őrök boldogság;
E bájbeszédes,
E csókolásban
Szerelmes édes,
Hazáju hó mell,
Magasra szépre
Gyult érzetével:
Szemembe lángol;
A melyet ajkad
Ajkamra csókol;
Melledbe rejted,
Enyém, oh hölgyem,
Enyém szerelmed!
Egész egy éden,
Hol a boldogság
Virágzik nékem.
Oly édes, oly nagy!
Nem, oh nem álom!
Te hitvesem vagy!