Garay János: KONT.
Szabad halálra kész;
Harmincz nemes bajtárs előtt
Kont, a kemény vitéz.
Mind hű és hazafi, -
Mint pártütőket hitlenül
Eladta Vajdafi.
Megállnak zordonan;
Szemökben a nemes harag,
S a kar hatalma van.
S szól ajkiról a gőg:
«Földig boruljon térdetek,
Ti vétkes pártütők!»
A harmincz összenéz, -
Harmincz nemes bajtársival
Kont, a kemény vitéz.
S megrázza ősz fejét;
Vélnéd, egy erdő rengeti
Hatalmas üstökét.
A pártütő te vagy!
Te tetted azt, hogy a hazán
Az átok súlya nagy.
E nemzet székedért,
S te rút gyülölséggel fizetsz,
Az isten tudja mért!
Szabadságát karunk, -
Vagy érte küzdve, hű felek,
Egyért s együtt halunk.
Dúlsz minket és e hont,
Nem hajt neked, sem e sereg,
Sem Hédervári Kont!»
Inkább meghalni kész,
Sem hogy térdét meghajtaná
Kont, a kemény vitéz.
- S király haragja nagy -
«Halál reád, oly rút halál,
Mint felségsértő vagy!
Te itt is lázitó!»
S zordan mögötte feltünik
Az óriás bakó.
S áll a harmincz nemes:
Rajtok Zsigmond pillantata
Végiglen tévedez:
Halljátok, pártütők!
Ki térdel, annak élet int!»
De nem mozdulnak ők!
Mind hű és hazafi;
Vérét a hős, ha halni kell,
Nem retteg ontani.
Haláltok a bitó!
- Mond a király s így veszszen e1,
Ha kell, egy millió!»
A gyászpiaczra föl;
Vérpallosával a bakó
Kifárad, s újra öl.
Csak legkisebbke jaj;
Csak a tömegnek ajkain
Egy elnyomott sohaj.
A harminczból, ki ő?
Hogy mindegyikkel társhalált
Halhasson, a dicső?
Az óriási cser,
A fejszés hozzá sujtani
Csak kételkedve mer.
A bajnok visszanéz,
S szemben fogadja a bakót
Kont, a kemény vitéz.
Igy illet a halál,
Nem gaz, nem órv, egy honfi az,
Ki most e törzsön áll.
Egy szolga életért;
A hősnek egy rablét helyett
Halála nyújt babért.
Egy véres áldozat,
Melyből a honnak üdv fakad,
Zsigmondnak kárhozat!»
A nap homályba vész -
Igy halt el a harmincz nemes,
S Kont, a kemény vitéz.
Csak legkisebbke jaj;
De a tömegnek ajkain
Kel lázadó moraj.
- S a zsarnok vére fagy -
Itéleted törvénytelen,
Az ország foglya vagy!»