Garay János: ÉLET ÉS ÁLOM.
Kis világa szűk lakából
A fiú bolyongni mén; |
Messze, messze szebb hazát lát
Ideálok látkörén: |
Int reményem kék ködéből,
Túl e szűk völgy oldalán; |
Mig a szép hazába érek. -
Isten hozzád, földi lány! |
Bár utána énekében
A leány sír és eped: |
Csak valóság idvezíthet:
Puszta gőz a képzelet!» |
Ah de egyre kék ködében
Volt s maradt a légi vágy; |
Földi lánya hő karába
A bolyongott vissza vágy. |
Szőke kis fi van balában, -
S ajkán ily szó hallható: |
Megvetvén a földi keblet:
Isten hozzád, álmadó!» |