Garay János: BEREND VlTÉZ.
Lánykájától ekkép:
«Csókot nekem, de édeset,
Lelkem leány, te szép!»
Odább, tovább oson:
,Csóknak szuró fulánkja van,
Darázs ül ajkamon!´
És esküd is muló?»
,Tán esküm is, szerelmem is,´
Enyelg a kis bohó.
Tekintete sötét:
«Ki az, ki végett megtagadsz?
Hadd vágjam el fejét.»
Fej ott elég vagyon!
S Berend vitéz megy - győz, -megjön;
S nyugszik két hó karon.