Garay János: A KIRÁLYLEÁNY É S APRÓDJA.
A KIRÁLYLEÁNY É S APRÓDJA.
Volt egy öreg királynak
Szép lánya hajdanán;
Ketten szerették egymást,
Egy ifju s a leány.
Szép lánya hajdanán;
Ketten szerették egymást,
Egy ifju s a leány.
Az ősz király kegyelte
Szerette gyermekét,
De gyűlölé az ifjút,
S átszúrta hő szivét.
Szerette gyermekét,
De gyűlölé az ifjút,
S átszúrta hő szivét.
«Atyám, atyám, hová lett
Apródom, a lovag?
Nem jő szolgálatomra,
Érette szívem agg!»
Apródom, a lovag?
Nem jő szolgálatomra,
Érette szívem agg!»
,A Vértes erdejében
Egy rózsaszál terem,
Elküldtem az erdőre,
Hadd hozza el nekem.
Egy rózsaszál terem,
Elküldtem az erdőre,
Hadd hozza el nekem.
A Vértes erdejébe
Elment a szép leány;
Ott lelte az apródot
A zöld fű bársonyán.
Elment a szép leány;
Ott lelte az apródot
A zöld fű bársonyán.
Szép arcza mint a liljom
Oly halvány, oly fehér;
Szivén piroslik a rózsa,
Az ontott ifju vér.
Oly halvány, oly fehér;
Szivén piroslik a rózsa,
Az ontott ifju vér.
A lányka mellé térdel,
Megmossa könyivel,
Megtörli szép hajának
Aranyló fürtivel.
Megmossa könyivel,
Megtörli szép hajának
Aranyló fürtivel.
Ketté hasítja keblén
Hónál havabb mezét,
S gyengéden bepólyázza
Az ifjunak sebét.
Hónál havabb mezét,
S gyengéden bepólyázza
Az ifjunak sebét.
Éles, aczél kardjával
Sírt ás szegény neki,
S két hattyu, szép karával
Beléje fekteti.
Sírt ás szegény neki,
S két hattyu, szép karával
Beléje fekteti.
Sírjára egy virágot,
Egy árva rózsát tűz:
Ő maga volt e rózsa,
A bús királyi szűz.
Egy árva rózsát tűz:
Ő maga volt e rózsa,
A bús királyi szűz.
