Eötvös József: VÉGRENDELET.
Göröngyös útamat,
S hova fáradtan érek,
A sír nyugalmat ad:
Ha fenmarad nevem,
Eszméim győzedelme
Legyen emlékjelem.
S megálltok síromon,
Zengj étek el a legszebb
Dalt néma hantomon.
Melynél a szív dobog,
Tán halva is megértem,
S keblem hevűlni fog.
Barátotok felett:
Dalt érdemelt, mert költő,
Könnyet, mert szeretett.