Eötvös József: SZÖRNYEN SZÉP.
Megrázva, most egyszerre ingadoz, |
A bájvirányon széjjeláradoz: |
Merész karom erősen átfogott, |
Arczod felett pirosan elfutott. |
Ha szélvész átkarolta árjait, |
S fehér tajtékkal önti partjait: |
Szélvész-hatalmú érzeményivel, |
Mint hab kiárad a fehér kebel. |
Ha tenger kél, mert szélvész fölveré |
Gyönyörrel néz a szép szörnyek felé: |
Átdúlják lelkedet; ha veszni kell, |
Gyönyör között ha veszhet e kebel. |