Eötvös József: PANASZOK.
A zöld levél,
Körűlte vígan szállong
Az esti szél.
Sohajtozik -
Zöld a mező s rajt minden
Virágozik.
Csak rab vagyok,
A szép mezőn veled nem
Szállonghatok'.
A rét felett,
Magával visz egy száraz
Falevelet.
Szól bús szava -
A törzsről, hol az élet
Oly szép vala?!
A végezet,
A földön nem talál az
Más nyughelyet'.