Eötvös József: MAHOLNAP SÍR TAKARJA.
Elfáradt szívemet... |
Füves hantom felett. |
Mint mások képzelék; |
Hogy jókor elmenék. |
Az olvadt hóvizet, |
A völgy felé siet? |
Mi vígan cseng zaja, |
Von ívet partira. |
S a víz elszáradott, |
Hol árja elfutott. |
Sziklák mindenfelől, |
Mily küzködés belől. |
Felszíne csillogó, |
Mit rejt e szép folyó! |