Eötvös József: HOLDVILÁG.
Mint egy fényes képzelet,
S a sötét éj fátyolával,
Elterűl a föld felett:
A harmattelt réteken,
És a hallgató természet
Nyúgodalmat ád nekem.
Hint ezüstöt az idő,
S nyúgodalmat nyer végtére
A sokáig szenvedő:
Ha a nap lement,
És a holdvilág magasról
Rá ezüstöt önt.