Eötvös József: AZ ÉLET FÁJA.
Egy fát, éltemnek kertiben, |
Enyhet találék hűsiben, |
Reá e szív pihenni jár.
Eltűnt a kert s virágai; |
S tömötten állnak ágai, |
E fán még zöldet látok én
Pirúlva az ágak fölött, |
Csillogva a levél között, |
Elmúlt tavasznak bájiról.
De elveszi nyugalmadat - |
Ádámhoz - tartsd parancsomat, |
Tied csak egy, a zöld remény.«
Találom én is egykoron; |
Enyhülés int le ágidon, |
Éltemnek fája, szerelem?