Eötvös József: A ZÁSZLÓTARTÓ.
Megszűnt a nagy csata, |
Fekszik sok dalia. |
Oly sok szű vérezett, |
A gyászmező felett. |
Az ezerek közül; |
Csak ő tekint körül. |
Széttörve fegyvere, |
Ezt tartja hős keze. |
Számitva társait: |
Mind, mind jelen van itt. |
Mind megmaradt helyén - |
Szenny nélkül fegyverén. |
»Légy áldva Istenem! |
De Árpád népe nem. |
Mely halni így tudott, |
S még egyszer élni fog«. |
A pusztult téreken; |
S a táj csendes leszen. |
Áll egy magányos lak, |
Alatta a patak. |
Magaslik ég felé, |
Nyugalmát védené. |
Borúl el kárpita, |
A völgy virágira. |
Naponként harcz zajog, |
Csak ha a lomb susog - |
S madárkák éneke. |
Egy tisztelt remete. |
Tisztán, miként ege, |
Így folyt el élete. |
A dalia nevét |
S hatalmas fegyverét. |
Győzelmes bajnokát, |
Körűl hős homlokát. |
E honnak csillaga |
A bátor dalia: |
Rejté el bánatát; |
A rozsda jó vasát. |
Sok évek folytak el; |
Nyugodtabb a kebel. |
A hervadt téreket, |
A jég-lepel felett: |
Nehéz keservibül |
Mely néha felmerül. |
A nép hozzája jött |
A feszület előtt, |
Könyörgé istenét, |
Letiprott nemzetét; |
A szép magyar hazát, |
Nagy Árpád magzatát: |
Az ájtatos tömeg, |
Hogy bár e kéz remeg, - |
Hevül ez agg kebel, |
Még nem apadtak el. |
Kifáradt a kebel, |
Hogy végre menni kell. |
Vigasztalt bú között |
A kis kunyhó körött. |
Még egyszer, jámborok, |
Baráti voltatok. |
Végig kisértetek, |
Utolszor, hív sereg! |
Mig ifjabb volt karom, |
Most már rátok bízom«. |
S egy zászlóval kilép; |
Bámulva áll a nép. |
Királyom bízta rám, - |
Mohácsnál hordozám. |
Őriztem kincsemet. |
E szentelt színeket. |
Győzelmeink alatt; |
De zászlónk megmaradt. |
A félhold űl Budán, |
A zsarnokok nyomán: |
S élnek emlékeink, |
Győzelmes ellenink. |
Napnak kell jőnie, |
Fölébred majd vele. |
Fel birja tartani, |
Ki fogja bontani. |
Az elszokott kezek, |
Megerősbültenek. |
Budának szent fala |
Mi börtönünk vala. |
Vészek között, a kéz? |
Zászlónkat, a vitéz?« |
Száz kar emelkedik |
Mind, mind ajánlkozik: |
E terhet hordani, |
S meg fogjuk tartani«. |
Száz kéz ragadja meg |
A nép felett lebeg. |
Csukódik bé szeme; |
Jó kézbe tette le! |