Dsida Jenő: Már majdnem elfeledted
Épp orvosságodat veszed be,
amikor a lényedbe döbben.
vagy a sötétben sugdosódol,
vagy elmulatsz víg adomákon,
a munka forró ütemében,
egy furcsa hang, egy furcsa szózat,
mint csendes fogfájás, nyilallik.
valami kiment az eszedből,
hogy lehetsz ilyen feledékeny.
előtt ezt még meg kell csinálnod.
meg kell tenni, mert kötelesség,
nem tudsz előle menekülni,
- Senki sem halhat meg helyetted.