Dsida Jenő: Kritikusaimhoz
Kritikusaimhoz
Sok virág van, és gyümölcsöt
oly kevés hoz a világra -
élet-ajtón mind kopogtat
s terméketlen hull a sárba.
oly kevés hoz a világra -
élet-ajtón mind kopogtat
s terméketlen hull a sárba.
Könnyű akkor verset írni,
hogyha nincs mit felsikolts -
holt szavakkal csengesz-bongasz,
ám e játék dőre, korcs.
hogyha nincs mit felsikolts -
holt szavakkal csengesz-bongasz,
ám e játék dőre, korcs.
De ha melledet szorítják
élő vágyak, vad fájdalmak,
s elmédet megostromolják
s mind meghallgatást akarnak;
élő vágyak, vad fájdalmak,
s elmédet megostromolják
s mind meghallgatást akarnak;
mint virág az élet-ajtón,
kopognak a koponyádon,
s szó-ruhába öltözködve
élni vágynak a világon,
kopognak a koponyádon,
s szó-ruhába öltözködve
élni vágynak a világon,
akkor ön-fájdalmad ellen,
akkor saját élted ellen
hol találsz te majd biróra,
aki hideg és kegyetlen?
akkor saját élted ellen
hol találsz te majd biróra,
aki hideg és kegyetlen?
Ó, úgy érzed akkor, mintha
a magasság rád szakadna:
hol találsz te majd beszédet,
mely a valót visszaadja?
a magasság rád szakadna:
hol találsz te majd beszédet,
mely a valót visszaadja?
Terméketlen bírálók, ti,
virágotok mind halott. -
Könnyű akkor verset írni,
hogyha nincs mit mondanod.
virágotok mind halott. -
Könnyű akkor verset írni,
hogyha nincs mit mondanod.
