Dsida Jenő: Séta közben
Séta közben
Az égen át fekete sorban
szállnak a vadmadarak.
Üres fészkek maradtak a fákon.
A láthatáron súlyos hegyek.
szállnak a vadmadarak.
Üres fészkek maradtak a fákon.
A láthatáron súlyos hegyek.
A jávorfurulyát, melyet
te vesztettél el a nyáron,
megtaláltam a kutam mellett.
Akkor magas fű rejtette el:
hiába kerestük.
te vesztettél el a nyáron,
megtaláltam a kutam mellett.
Akkor magas fű rejtette el:
hiába kerestük.
De most halott a fű,
és megcsillan a furulya
az alkonyi napsugárban.
és megcsillan a furulya
az alkonyi napsugárban.
Szerelmünkre gondoltam,
melyet oly soká takart
kétségeink halotti leple.
melyet oly soká takart
kétségeink halotti leple.
(1879)
