Dsida Jenő: Új Loreley-vers
(nincs mit csodálni rajta) -
Alkony volt, szelíd, csolnakázós,
és ringatott a Rajna.
vágtam az evezőket
s hittem; a sok alkonyi árnyék
szívemig fel nem nőhet.
fürdenének az éjben,
daltól igézve, tört sajkával
alszom hidegen mélyen.
esztelen vágya hajtja -
Felborzongott az esti szél,
és röpített a Rajna.
a vég felé evezve,
keresztvetéssel hallgatóztam,
a zátony nincs is messze.
két karomat kitártan
reszketve dalban és mámorban!
...és vártam, egyre vártam.
mint éltem merész titka.
Loreley csak egy szép hazugság,
mert üres volt a szikla.