Dsida Jenő: Prológus a "Szatmári pasztellképek" c. ciklus-tervezethez
Prológus a "Szatmári pasztellképek" c. ciklus-tervezethez
Szülővárosom ködös, kicsi képe,
mit száz vonással örökít a kréta,
kacagtatott és megríkatott néha
és odasimult szívem közepébe.
mit száz vonással örökít a kréta,
kacagtatott és megríkatott néha
és odasimult szívem közepébe.
Fölötte táncol könnyesarcú, halk búm,
ismeretségek cigánymuzsikája...
Most, hogy magosból tekintek le rája,
olyan, mint egy szent, színesképű album.
ismeretségek cigánymuzsikája...
Most, hogy magosból tekintek le rája,
olyan, mint egy szent, színesképű album.
... Óh, nem most festem, rajzolom a képet,
ennek a drága, tündérkertben tépett
virágcsokornak üde ragyogását.
ennek a drága, tündérkertben tépett
virágcsokornak üde ragyogását.
Most csak hímezem, mint egy finom asszony,
bekeretezem, s a falra akasztom,
hogy szeretettel mások is meglássák.
bekeretezem, s a falra akasztom,
hogy szeretettel mások is meglássák.
1924. december 30.
