Dsida Jenő: Megadás
Nélküle mért ne zengenék?
Csapjon fel csengő, csattogó dal,
Halljak már egyszer víg zenét!
Mely bízva száll az égre fel
Mely könnyeit ha mind kisírta,
Vidáman, szívből énekel.
Mely táncot jár a réten át
És minden kis virágra eljő
És rácsókolja hímporát.
Amíg a szürke ég havaz,
Dalomat súgja ifjú tündér,
Virágfűzéres új tavasz!...
A hervadásnak dalnoka!
Hulló levelek... síri halmok...
Ne szóljak másról én soha!
Lesz még a földön annyi más;
Kié az élet, zengjen róla, -
Ami enyém, csak elmúlás.