Dsida Jenő: Ki-ki maga mesterségét
Sík Sándor
kiváncsin széttekint;
óráját tudja biztos
és lepihen megint.
A hold suhogva sétál |
A fellegek között, |
sarlója megsoványul, |
míg árnyba öltözött. |
gyarapszik egyre fel;
a madár fészket épít,
repül és énekel.
a halvány, esti pír,
az eső lefelé hull -
a költő verset ír.