Dsida Jenő: Finita est commedia
kurjantás és izomerő,
csak ülni kell és nézni ki,
ahogy a szellő repiti
a járdán a hullt levelet
s az égen a fellegeket.
Csak ülni kell és nézni messze, |
a Semmi tengerén evezve, |
seszínü, álmos, néma habban, |
derengő torkú alkonyatban |
és azt gondolni, hogy - mese, |
lidérc, babona, semmi se. |
Ha ajtót nyitnak, meg se nézni,
csak ülni, mint a holtak álma,
fakult verseket recitálva
forró nyáron, hideg telen,
bámulva és idegtelen...