Dsida Jenő: Csend van
Lábainál ültem valakinek
gitárral a kezemben
s szívemben ezeregy éjszakával.
A gitár panaszosan bongott,
a tölgyfák suhogtak a szélben
s én néma maradtam.
a királynő pihegve alszik.
És úgy félek, hogy visszatér a dal
és fölriasztja őt.