Dsida Jenő: A szent szégyen
hogy kiürítjük lelkünk kamaráját:
Éhes vagy? Egyél! Szomjas vagy? Igyál!
- s mégis adózzuk a föld uzsoráját.
hogy tavasz-esten a tilosba mentünk
s örök-gyermekes, átölelő hittel
rimes magzatot fogamzott a lelkünk.
hogy ne-szégyelljük azt sem, ami már van,
s foszlott elárult megbélyegzettségünk
hisz a bünéből kifürdött világban.
hogy szivünk néha a vérével ir,
hogy nem lépünk a káromlók hidjára
és papirunk nem fekete papir.
- Velünk a könny! Hát ki van ellenünk?
s jajdulásunk is muzsikába zsondul
Ez a mi dalos, örök szégyenünk.