Dsida Jenő: A csemetefa éneke
Ha erre sétál, vegyétek körül!
Hiszen tudjátok: mennyire örül,
Ha lágy zsongással tavaszról meséltek...
Haja fehér, de szíve még fehérebb,
Ha rút-gorombán bántja is az élet,
Ő mindig szeret, mindig könyörül.
Övé legyen majd izletes gyümölcsöm,
Virágomat az Ő fejére hintsem:
Sátorom legyen leghívebb tanyája! -
Jóságos ember, - áldja meg az Isten!