Csokonai Vitéz Mihály: A VIOLA
Kit kiburkola
A gyepen a szép reggel,
Kékes levelét,
Szagos kebelét
Nem delin nyitja-é fel?
Kelyhéből kedves
Fűszerszám illatja jő;
Szemet igéző
Színnel a néző
Lelkét megvídítja ő.
És veresellik,
Míg leng a hajnali szél;
Május nimfája
Legszebb lyánykája:
De végtére mire kél?
Mint a szép reggel,
Tőlünk eltűnik még ma:
Ím, már bágyadtan,
Ím, már hervadtan
Áll a szegény viola! -
Ifjú léteddel
Ki oly kevély vagy és vak,
Édes kínzója,
Kedves békója
Keserves rabságomnak!
E violáról
Tanácsot, míg ifjú léssz,
Mert szépségednek,
Deliségednek
Dísze oly hamar elvész.