Csokonai Vitéz Mihály: Két szerető dalja
Két szerető dalja
Énekeljünk Cipriának,
Mert ez élet-asszonyának
Rózsa nyíl ennek nyomában,
Bársony ennek birtokában
| Drága kincs! |
| Párja nincs. |
Bársony ennek birtokában
| A bilincs. |
Énekeljünk Cipriának
Engem is nyájas fiának
Amiolta szép szemeddel,
Rózsaszín tekinteteddel
| Egyaránt; |
| Tegze bánt, |
Rózsaszín tekinteteddel
| Tőrbe hányt. |
Énekeljük felsegítő
S a szerelmek lelkesítő
Vígadozzunk, és magunknak
Osszuk édes ajjakunknak
| Karjait |
| Lángjait. |
Osszuk édes ajjakunknak
| Csókjait. |
Óh de kincsem! a te szíved
Úgy, miként ez a te híved
Látom ellobbant szemedről,
Lángoló tekintetedről...
| Ég-e még? |
| Szíve ég? |
Lángoló tekintetedről...
| Már elég. |
Hátha engem sírom árka
Boldog élted, szép madárka,
Ah, ha én elvesztenélek,
Mit csinálnék, drága lélek!
| Nyelne bé: |
| Lenne-é? |
Mit csinálnék, drága lélek!
| Óh - óh - jé? |
Angyalocskám! csak te bírod
Míg ölemből puszta sírod
Addig is, míg csak lehellek,
Tégedet forrón ölellek,
| Szívemet, |
| Eltemet. |
Tégedet forrón ölellek,
| Hívemet. |
Csak te is hívedre nézzél,
Csókra új csókot tetézzél
Így lehet hűségbe lennünk,
Karjainkon megpihennünk
| Kedvesem. |
| Szívesen. |
Karjainkon megpihennünk
| Csendesen. |
Hű galambom! kőlcsönözzünk
Szíveinkre úgy kötözzünk
Csókjaink közt egybefolyjunk,
Új szerelmünkről danoljunk
| Szíveket, |
| Lépeket. |
Új szerelmünkről danoljunk
| Verseket. |
Szádra szám egy gerjedelmes
Mint igaz szívem szerelmes
Jól tudom, hogy míg csak élek,
Hív leszel te 's, drága lélek;
| Csókot ád, |
| Zálogát. |
Hív leszel te 's, drága lélek;
| Csócsi hát! |
