Csokonai Vitéz Mihály: A szeretet győzedelme a tanúltakon
A szeretet győzedelme a tanúltakon
Vígjáték - Felvonásban
Szerzette Január 24d. Napj. 1795. Cs. V. M.
Közbeszólók.
Esmeretlen
Esmeretlenné
Öreg, ennek az atyja
Amor
Pallas
Farsang
Bohó
Esmeretlenné
Öreg, ennek az atyja
Amor
Pallas
Farsang
Bohó
Első felvonás
1. Jelenés*
Az Esmeretlen magába, egy könyvvel
| Esmeretlen |
| Mind igaz, mind a legvalódibb philosophiából van merítve. De* - - - Szépek, a lelket elfogják, magokkal elragadják. Hanem* - - - Én ezekbe a tusculana quaestiókban talám legjobban gyönyörködöm, - igen szeretem én ezeket, - oh, mely érzékeny tisztelettel áldozom én ezekért tenéked, oh, igen, - igen - mód |
A könyvet beteszi; gondolkodik, sétál
Az Ámor óltára előtt áll, melyen szagos tüzet csinál
Az Ámor óltára előtt áll, melyen szagos tüzet csinál
Szerelmes interesse
Ária*
Amint a meghólt kótájából kitetszik, ez az ária azon Kártigáméra van, mely így kezdődik: Nincs szebb vígság etc.
| Végre csak szolgáljak szerelemnek? |
| Rabja légyek hát egy puha nemnek? |
Csókolom méreggel kent nyiladat;
| Tőlts nektárt szívem mély sebére! |
Te tudod kellemes sóhajtásit,
| Melyek egy szép felé repűlnek, |
| Élesztgető szívén enyhűlnek. |
| D. C.* |
A meghólt írásaiba volt egy kis cédula melyen a nóta vége eképpen volt:
Végre csak szolgálok szerelemnek,
Rabja leszek már egy kedves nemnek.
Érzem, óh Ámor, hatalmadat,
Tőlts nektárt szívem mély sebére.
Végre csak szolgálok szerelemnek,
Rabja leszek már egy kedves nemnek.
Érzem, óh Ámor, hatalmadat,
Tőlts nektárt szívem mély sebére.
2. Jelenés
Ámor és az előbbeni
Ámor*
Ámor megrántja az óltárnál hátul az Esmeretlent. Egy kis pisztoly a vállán
Nem, nem, nem igaz! Annyi história mellett is azt nem tudni, hogy a mai nagyvilágba nem módi már az apró szerelmeknél a nyíl s a nyilazás. Egy könnyű pisztollyal járunk ma: ebbe az elpisztolyosodott világba a nyilat fel se vennék, ki philosophus most, ki politicus, ki jakobinus, ki naturalista, ki modista, amaz a maga képzelődéseivel el akarja magával hitetni, hogy ő olyan machina, melynek rúgóját a szerelem nem billentheti, amaz semmi főhatalmat magán esmerni nem akar, emez minden isteni illetést tagad, s az ennyimet is, ez pedig az én sebeimet csak módinak, az "Nagyvilághoz" úgynevezett - illő módinak tartja, mint a púdert, figarót, anglus rockot s egyéb affélét. De várj rá, nagyvilág, bizony megvettetésemért revolutiót csinálok, minden pár ember közt revolutiót, minden pár embertől katonát kívánok. Én, aki a mesés világba a mennyköves Jupiter kezéből is kivertem a Bronites faragta tüzes mennyköveket egy nádszálnyíllal: én, aki a XIIId. százig, a világfélte hérosok markából is leejtettem a haláltól kövén köszörűlt kardot; én, aki Schvarz Benedektől fogva egy kis pisztollyal tüzelek győzedelmesen akárkire is: én, - én most lennék semmi? Ágyút veszek, haubitzot, mozsarat, kartácsot, serpentinelt, szerelembombival hányatom le az ellentállókat, ágyúikat demontiroztatom...Magam Kolini Marschot harsogtatok trombitáimon, melyet nekem Mars vett a páfusi vásárban. No, nincs hát nekem nyilam, hanem puskám.
Esmeretlen
Ah!
Ámor
Mit sóhajtasz?
Esmeretlen
Ah! szánd meg, kis nagyhatalmú, az én nyögésimet s jutalmaztasd meg céljokkal azokat.
Ámor
Mi azoknak a céljok? Nagy célozó!
Esmeretlen
Egy nem is tudom minek is kelljen neveznem: az én szívem lexikona neki száz nevet is ád a szerelemnyelven.
Ámor
Nohát beszéld el a szerelem naturális historia szerénti karaktereit s így determináld.
Esmeretlen
Az a szép és ártatlan teremtések közötti nexus a Mammalékre tartozik. Házi állat, igen hasonlít énhozzám, indigena, terem Túr körűl az Alfőldön, de a debreceni klímát is szenvedheti, epéje nincs, annálfogva nyájas állat, soha, akihez hozzászokik, el nem hagyhatja, a szívét jó tartani, az egy szép rejtekbe dobog, orcáján kétfelől az ártatlanság tejébe úszkál a kellemetesség rózsája, a két szeme olyan, mint a phosphorus, abba szikrázik a tiszta szerelem legszentebb fáklyája, mellyel márvány kezén a hűség bíztat.
Ámor
Tudom már; még egyet elhagytál, az eledelét. Él mindazzal, ami jó vétek nélkűl. Egyszerre megtudtam, hová célozol, Linné után. Én azt a Linnét szeretem, mert ő az én világomban új világot talált fel, mint Columbus és Coock. A fűvek szerelmeskedéséről levonta azt a szőnyeget, mely alá a régiek oly homályosan kukucskáltak. -
| De ne félj te semmit is, ő szeret, és hogy jobban szeressen, ímé egy ambróziával, mézzel, ürömmel, nektárral, nephentével* öszvecsinált golyóbist teszek pisztolyomba. |
Nephente, Homerus után egy olyan fű, amely borba tétetvén vígasságot csinál. Ezzel élnek az istenek,
3. Jelenés
Bohó és az előbbiek
Bohó*
Csajkos Morio formába, az Esmeretlennek ez mindenesse. Ez szereti Katit. Azért tette azt ide a meghólt, hogy a nemtelen szerelemnek festése annál szebb színt adjon a nemes szeretetnek. De nem vihette végre szegény, váratlan halála miatt.
Csak nem vihetett tovább rá a lelkiesméret, hogy az urak alkuját úgy hallgassam, mint egy bolond. Kettőn esik meg a vásár, azt hallottam; - de hát néző is ott van, nincs hát kettő, ha csak a nézőt a vevőbe vagy adóba nem dugjuk. Pá, uram philosophusom, pá! hát ez a kis isten úrfi? - no már e' rendes öszvejövési aspectus, velem együtt háromszegű fény leve, no aki akar boldog lenni, most szülessen, ha ki hazugságba tud hagyni, neki adom a csíziómat, meg egy harmadévi német kalendáriumom van, s vegye el az én bolondi kenyeremet; aki pedig nem születik, az magának tulajdonítsa.
Esmeretlen
No, Csajkos! mi jó kell?
Bohó
Mit kérdi azt az úr? Csak ami eddig.
Ámor
Én már megyek. Mit izensz, Csajkos?
Bohó
Hová, kis pullus? hová?
Ámor
Szerelem-országra, a jó főldre.
Bohó
Húj! biz Istók sok izenkém volna nekem oda. Bojhos kutya oda.* Nempe primo, Katiért, eszem a szép lelkét, majd meg veszek. 2. Ű olyan, mint az ördög kötötte róka, tudja az eblelke csak, csak izék. 3. Kendernyövéskor lesz esztendeje kenyér-ebédkor, hogy valamit érzettem bennem, azolta mindég azzal ettem kenyerem, hogy vízi bornyút nyeltem el, s a' nő bennem, vagy a vak tetű szántja a lelkem házát. Ita tennapelőtt olvastam egy poétás könyvet. Hat szép Világi Énekek vóltak benne, s abból húztam ki per consequens az én nyavalyámat. 4. Onnan Szerelemországból, a jó főldről, ha kaphatnék egy kis szerelemgyökeret meg bolondítót, amivel annak a rosszhitű Katinak eszét veszthetném, meg egy kis nadragulyát, amit áshatnék alá, megadnám az árát fa pénzből, hisz elvehetné azt egy akaratja ellen való bolond, ami egy olyan bolondnak is jó, akit maga a természet is annak szűlt. Úgy-é? kicsi?*
Ámor üstökét meghúzza
Ámor üstökét meghúzza
Ámor
Meglesz, meg; majd kűldök egy szekérrel.
Bohó
Húj! egy se lesz úgy olyan bolond, mint én; héj, mire is kaphat az ember, ha esze van. De hol lesznek az odavaló szekerek? a Veres Toronynál? vagy hun?
Ámor
Ott, ott.
Esmeretlen
Ne lármázz, okos! nem is beszélhetünk miattad.
Bohó
Hjé! Súgva. Okos az úr, ha nekem azt mondja. Eb okos, annak sincs esze, aki okos.
Ámor
Te pedig bízz abba, amit mondtam, meglesz; Ádjő!
4. Jelenés
Esmeretlen, bohó
Esmeretlen
Ugordj egyet!* (Ugrik) Meg egy felet. (Ugrik) Addsza a kalapomat, az ünnepit.
Az Esmeretlen örömébe ugratja Csajkost. Az bolond figurákat ejt ugrásába pomat, az ünnepit.
Bohó
(A magáét adja oda.) E' legesleginnepibb lesz, uram, segíjjével mondom, úgy fogják benne az urat becsűlni, mint engemet, pedig engemet a legnagyobb urak is nevetnek!
Esmeretlen
Ne okoskodj, mert rászoksz, azután kenyeret se kapsz. Én megyek. Itt minden addig jól elrakva legyen. (Elmegyen.)
Bohó
Semmi se fog, uram, a maga helyén lenni, semmi sem. Az eszem se lesz a maga helyén, higyje el az úr: most tovább nem kívánom az urat tartóztatni, dolgaim vagynak. Mára jójtszakát! (Complim.)
5. Jelenés
Bohó (Egyedűl)
No, most egyszer megpihent a házunk. Ez a mi urunk jó ember vólna; de nem akar az lenni, megismenten az a tokos bőr-könyv rontja el, be nagy dolog! Uram őrizz! ki se látszik közűlök. Ütné a jószerencse mind azt a sok istóriát,hadd veszne rajta a tóton mind egy szálig, csak Kati, csak Kati mondaná azt nekem: édes Istókom, te vagy én Csajbókom. Ihunni, csak kitörik belőlem a talentom. Ugyan Sajó, Sajó! hogy jut eszedbe? Éj, be koloncos kutyaélet ez már, hogy az ember ehetik, ihatik, dohányozhatik, mégis úgy fáj mindene, mint annak a rendi. Éj, Kati, Kati! - De most találtam ki én is.* Philosophiát olvasok. (Olvas graviter.) Ha! Kati zörög odaki; a' biz a', - Kati. Húj, philosophia! ki a házból!* Behívom, - csak nem hívom, - mindjárt - -Az ujján mondja) behívom, n. h. etc. mégsem úgy tovább, nem hívom, b. h. etc. No, most egy cédulát írok neki: az én uram is úgy tett. Csak, jó Kati, urason mindent! Majd mikor észre sem veszed, a kebeledbe dugom. (Leűl, ír, s pipázik, graviter.)
Itt a' vólt kicsinálva, hogy mit olvas, s hogy olvassa, s hogy logikáz belőle
Elveti a könyvet
A levél*
Ez a levél. Érthetetlenül akart írni Csajkos, hogy annál derekabbnak lássa. Sok van ilyen a világba! Itt tovább nem lehetett olvasni a meghóltnak írását, mert holmi jegyzésekre volt írva; csak azt lehet belőle kihozni, hogy már itt Katit behívta. Beszélgettek együtt, s utóljára ezt énekelvén:
Ne izélj már, Katicám.
Ha terem kukoricám,
Ha egy kukta be nem csukta
Valahára tedd polcára
E' lesz oltalmazó vár és citadella.
El nem törik, mint a rosólis butella.
Osztán tisztán tartsd edényed.
| Ne izélj már, gyöngyalak. |
| Hidd el, dosztig tartalak. |
| Szíved szekrényét, |
| Túri edényét. |
| Ha töredékeny a csupra, |
| Vidd a gazra, vidd a zsupra. |
El nem törik, mint a rosólis butella.
| Szedj, szedj, lesz elég tőzekem, |
| Főzzél benne, Katim, nekem. |
| Talám egyikőnk se tanál, |
| Aki benne lenne kanál. |
| Mikor jóllakik legényed, |
| Magad főzöd, magad mosod, |
| De bár a főldhöz csapdosod, |
| Katinak tart Csajkosod. |
Csajkos
Valld meg, szívem, szeretsz-é?
Itt a kezem, tetszik-é?
Itt a kezem, tetszik-é?
Kati
Csak téged tisztellek,
Hóltig, szívem! szeretlek,
Itt a kezem, ha kellek,
Csak éretted, míg élek.
Hóltig, szívem! szeretlek,
Itt a kezem, ha kellek,
Csak éretted, míg élek.
Csajkos
Mondd még egyszer!
Kati
Akár kétszer.
Csajkos
Mondd még egyszer!
Kati
Akár kétszer.
Mindketten
Úgy hát te hólnap enyim léssz!
Csajkos
Én leszek papa!
Kati
Én leszek mama!
Csajkos
Én leszek papa!
Kati
Én leszek mama!
Csajkos
Papa!
Kati
Mama!
Csajkos
Papa!
Kati
Mama!
Mindketten
Fiat experientia! Fiat experientia!
Eddig lett vólna az első felvonás.
