Csokonai Vitéz Mihály: A tél
A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak. |
A folyóvizeket megkötik hideggel, |
Azok a tél fején fejérlő púderek. |
Csörög a jég miatt minden szőri szála, |
Decembert hordoz már minden okos ember. |
Bezzeg becsbe is van a bunda s a kucsma. |
Gatyájú legénynek feláll minden szőre. |
A sűrű erdőbe mennek prédálóba. |
Alusznak az ősszel készített alomba. |
Csak veréb, csak varjú maradt idehaza, |
S a disznótorokba örömnótát károg. |
Mihelyt a tél borzas csillaga feltetszik. |
Levegő egével a befűtött szoba. |
Lett az elcsüggedt szív jó vígasztalója, |
Ugrál az új havon, nem találja helyét. |
Ugrós kozák táncra billegteti farát. |
Markába pecsenye, kulacs az oldalán, |
Kurjongat s a búnak ádiőt izenget. |
Amilyet nemigen tennének románba. |
Sok öregbírótól irtózó Susánna. |