Bessenyei György: PÁRIDES RÉZUSHOZ
PÁRIDES RÉZUSHOZ
Rézus! szenyvedésed tudva van előttem,
S ugyanazért érted nyughatatlan lettem.
Jól hallom szívednek titkos panaszait,
Melly hozzám sóhajtva küldözi jajait.
Mondd meg, hogy javadra mit tegyen szerelmem?
Melybe kettőztetik miattad félelmem.
Mi okból takarod tőlem gyötrelmedet,
Mért nem fedezed fel Atyádnak szívedet?
Hidd el azt, gyermekem, hogy még jobb barátod
Nállamnál a földnek színén nem találod.
Ifjú szerelmedet csak azért tiltottam,
Hogy állandóságod szívedbe próbáltam.
Edizát örökre éltednek engedem,
Soha hívségedet érte meg nem feddem.
S ugyanazért érted nyughatatlan lettem.
Jól hallom szívednek titkos panaszait,
Melly hozzám sóhajtva küldözi jajait.
Mondd meg, hogy javadra mit tegyen szerelmem?
Melybe kettőztetik miattad félelmem.
Mi okból takarod tőlem gyötrelmedet,
Mért nem fedezed fel Atyádnak szívedet?
Hidd el azt, gyermekem, hogy még jobb barátod
Nállamnál a földnek színén nem találod.
Ifjú szerelmedet csak azért tiltottam,
Hogy állandóságod szívedbe próbáltam.
Edizát örökre éltednek engedem,
Soha hívségedet érte meg nem feddem.
| Ha Atyád gyötrelmét magadba éreznéd, |
Sijess hozzám, s öntsd ki ölembe szívedet,
Ne emészd árnyékkal tovább életedet.
Tudjad, hogy tenálad nélkül nem nyughatom,
Meghalok, ha szíved soká nem láthatom.
Igaz erkölcsödet mindenkor ismértem,
Érted az egeket titkon mennyit kértem!
Halld meg futásodba sóhajtásaimat,
Ne vesd meg utánnad küldött panaszimat.
Jere karjaimra! mindent megengedek,
Ha elfutsz, kínomból már fel nem éledek.
