Berzsenyi Dániel: GRÓF FESTETICS LÁSZLÓHOZ
A Festetics név tölgykoszorúival;
Kevély örömmel látja rajtad
Híres atyád deli lelke mívét,
Bélyegzi, látjuk, már feselő korod;
S méltó remekkel gazdagítja
Benned örök neve Pantheonját.
Nagyságra hívnak minden előjelek,
S nem kétli Pannon, hogy te léssz majd
Legnemesebb fia, híve, dísze:
Alattad a megtört csatarend előtt,
Akár mosolygó Keszthelyedben
Élj az igaz nagyok enyhelyében.
Indúlj vezéred zöld koszorús nyomán,
A nem halandók pályabérét
A haza szent keziből kinyerni.
Felmúlja bézárt léte határait,
A századok bús omladékin
Állva marad, s az örök tünésnek
Közlelkeket fojt a buta semmiség
A Tartarus mély tengerébe,
S híröket és nevöket kitörli.
Büszkén körűlnéz a sybaríta kény.
Mint egy aranyborjút, imádják
A cudarok, de kacagja a bölcs.
Mellyet nem a fény bábja szerez, hanem
A virtus, amelly nagy nemének
Címjeihez magasítja lelkét.
Minerva gyémánt aegise béfedi,
Melly Jupiter villáma mérgét,
Mint valamelly buta zajt, elosztja.