Berzsenyi Dániel: EMMIHEZ
Láng az éneklő, heve forr dalában:
Ömledő bőség, magasabb csapongás
Önti ki lelkét.
Aki a zordon Rhodopén parancsolt
Kőnek és vadnak s Rhadamanth kezének:
Hév szerető volt.
S Peliont égig ragadó Gigásnak
Harcait dörgé: szerelem dagasztá
Cypris ölébe'.
S büszke reptével ragyogóbb vidékre
Hívta Rómának koszorús leányit,
Gratia szűlte.
Húraim gyengék magas égi hanghoz,
A szelíd Paphus kiesébe' nyögdel
Lesbosi hárfám.
Édes esdeklőm! öröm-ömledéssé
Olvad e bús dal, s koszorúzva dűlök
Gyenge öledbe.
Ahol e kettő mosolyogva múlat,
Ott az ég, s minden kegyes Istenével
Harmoniát zeng.