Berzsenyi Dániel: A SZONETTHEZ
Nemzett Laura ölén téged, alak Szonett!
Zengvén lelkes ezüstszavad,
Megnyílt a buta kor százados éjjele;
Hellász napja dicsőn derűlt,
S paeánt ömledezett a Capitólium.
Ott, hol Coos koszorús húga, az ősz Tokaj
A Bodrogra könyöklik, és
Eos langyaival keble bujálkodik.
Hallom Dácia halmain,
Hallom zengeni már aeoli lantodat;
Fürtöd mádi aranygerezd
S tündöklő amazonpárta ölelgeti.
Jer, csókold, koszorúzd a te Kazinczydat!
Pólyád szebb örömébe mártsd
Lelkét, ciprusidat hurjaitól kizárd.
Múlass, zengj, enyelegj vele!
Vaucluse s Laura leend - Széphalom s Angyala.