Berzsenyi Dániel: A JÁMBORSÁG ÉS KÖZÉPSZER
Tarka pórázon mosolyogva nyögje,
S Tantalus-szájjal magas asztaloknál
Üljön epedve.
Régi Jámborság s te, arany Középszer!
Üljetek mellém küszöbömre: vígan
Látlak, ölellek.
S majd Szabínám hív keze főzte mellett
Mártsatok vídám ajakat mosolygó
Bükfa kupámba.
A szerencsének letapodja kényét;
S szíve épségét soha semmi bájszin
Tőrbe nem ejti.
Sem majomnévért kenyerét nem adja;
Kincseket sem gyűjt, hogy azokra árvák
Könnye kiáltson.
Látja csűrében keze míve bérét;
S izzadásának gyönyörű gyümölcsét
Éli örömmel.
A barátságnak s jövevény szegénynek;
S asztalánál, mint az öreg Philémon,
Égieket lát.
És az áldásnak poharát kezében
Istenek töltik kimeríthetetlen
Égi itallal.