Berzsenyi Dániel: A CSERMELYHEZ
Csendes görgedezéssel,
Merre az én sohajtásom
Repűl epedezéssel.
Szapora vízeidhez,
S vegyítsd bús nyögéseimet
Lassú csörgéseidhez.
Ama kisded kert felé,
S nyögd ki egy fohászkodással,
Szívem kinek szentelé.
A rózsák árnyékában,
S rólam nem is gondolkozik
Kevély nyugodalmában.
A szép tündér lábait,
S nem tudja, mint csókolgatják
Hív könnyeim tagjait.
Néki tükröd fényében,
Mutasd meg égő szívemet,
Mint vergődik vérében.
Szemem miként sírdogál,
S mondd, hogy érte ellankadok,
Mint egy gyenge virágszál.
Lelkemre hív kezéből,
Vagy egy szánakozó cseppet
Gördítsen szép szeméből.