Batsányi János: A magyar lantos
Szűk és kemény az út. |
Érzed, mi szép? mi rút? |
Oly hű s kegyes vezért, |
Tárgyához el nem ért? |
(A múzsa megtanít!) |
Mi halhatatlanít. |
Hiú tetszéseit, |
Örök törvényeit; |
Szentebb hevűletét, |
Szabad repűletét. |
Az ég hajlékihoz, |
Végső határihoz. |
Hatalma székiben; |
S munkái rendiben |
Ezernyi titkait. |
Viszontagságait. |
A régi s új időt, - |
A jót, nagyot, dicsőt! |
Díszét, igaz javát, |
Ősink intő szavát. |
Bús omladékain: |
Gyöplepte halmain; |
Ott sírba dőltenek, |
Szívében éljenek! |
A gyáva, büszke, rest, |
Sok nemtelen nemest; |
És melly időben él, |
S barom gyanánt henyél. |
Gerjeszti kedvedet; |
Epeszti lelkedet: |
Igéddel hangjait, |
Érzésid árjait. |
Mely hegyre völgyre száll, |
Követve hangicsál. |