Balassi Bálint: NEGYVENHATODIK
1 | Bezzeg nagy bolondság volt az balgatagban, |
Cupidót ki írta gyermekábrázatban, |
Mert nem gyermek, aki bír mindent világban. |
2 | Császárok, királyok vadnak hatalmában, |
Bölcsök, jó vitézek járnak udvarában, |
S vallyon s ki nem égett soha nagy lángjában? |
3 | Vaknak sem mondhatja őt senki igazán, |
Aki megkóstolta mérges nyilát magán, |
Sok szívet nem lűne vétetlen, vak valván. |
4 | Látjuk, minden szívet mely igazán talál, |
Kit célul arányoz lűni mérges nyíllal, |
Hát nem vak, sőt jól lát szeme világával. |
5 | Szárnyát sem hihetem, kin ő repülhetne, |
Azon is megtetszik, mert fekszik heverve |
Régen én szívemben, csak tüzet rak benne. |
6 | Nem is mezítelen, ki mindeneket foszt, |
Nem szűkölködik az, ki ennyi sok jót oszt, |
Jókkal vagyon közi, nem kedveli a rosszt. |
7 | Ezt írván, Julia kérdé, hogy mit írnék? |
Szerelem szép képét írom, néki mondék. |
Monda: Hát éngem írj! S reám mosolyodék. |
8 | Ez ennéhány versben feleltem meg annak, |
Azki alította nem kis okosságnak, |
Cupidóra gyermekszemélt hogy írtanak. |