Balassi Bálint: NEGYEDIK
1 | Bizonnyal esmérem rajtam most erejét, |
Szívemben felgyúladt szerelemnek tüzét, |
Sebesen égését, |
Kit tűrök naponkint egy szép víg kegyesért. |
2 | Annak személyének drága ékessége, |
Szabadságomot már magamtól elvette, |
Rabságra vetette, |
Kínlódom érette, vette is eszébe. |
3 | Látja szerelmemet, hozzá hívségemet, |
Azt jelenti, hogy ő sem gyűlöl éngemet, |
De azért éltemet |
Szüntelen kínozza bűntelen fejemet. |
4 | Akaratomban ő semmit megmívelni |
Nem akar énnékem semmiben engedni, |
Sőt lelkem rontani |
Igyekezik jó voltomért megútálni. |
5 | Semmi azért nékem világban már éltem, |
Két szememnél több sincs, ki sirasson éngem, |
Óh, én szegény fejem, |
Magamot mint vesztém, mire juta ügyem! |
6 | Szívem nyughatatlan titkon ő magában, |
Bú miatt gyötrődik, fárad bánatjában, |
Nagy kínvallásában |
Emésztetik, mint fa tűztűl sebes lángban. |
7 | Ím, sok példát hallván, mint vesztém enmagam, |
Tudván, hogy így járok, mégis elhajlottam, |
Nézd, mire jutottam, |
Hogy tudva magamot kínra bocsátottam. |
8 | Bizony nem vethetek senkire egyébre, |
Csak magam eszére; de medgyek, ha erre |
Vett az ő szépsége, |
Hogy magamot érte ejteném az tőrbe. |
9 | Annak szép személye és víg tekintete |
Kit nem gerjesztene gyönyörű beszéde, |
Örvendetessége? |
Penig érte, és nem másért vagyok ebbe. |
10 | Légyen az én kínom ő egészségéért, |
Légyen halálom is bátor személyéért, |
Ám szenvedjek azért, |
Csak ne útáljon meg én hív szerelmemért. |
11 | Jót várnék őtőle, de ő csak gonosszal |
Fizet különb-különbféle sok kínokkal, |
Kegyetlen válasszal, |
Kivel éngem megöl gyakorlatossággal. |
12 | Nem panaszolkodom semmit már felőle, |
Azt sem érdemlettem volna bizony tőle, |
Hogy nagy szerelmébe, |
Éngemet már bévett, vagyok szeretője. |
13 | Tulajdona vagyok, szabad ő énvélem, |
Rabja vagyok; medgyek, ha megöl is éngem, |
Vagy csak gyötri lelkem: |
Szabad, ihon vagyok, övé szegény fejem. |
14 | Hiszem, ha esméri idővel énbennem, |
Hogy nem csalárd szívvel személyét szeretem, |
Talám megszán engem, |
S nem lészen kegyetlen örökké ellenem. |
15 | Éngem noha mostan előle elűze, |
Búcsúmot úgy adá, mint számkivetésre, |
De talám meg végre |
Jutok őnékie valaha eszébe. |
16 | Azért immár nékem el kell most indulnom, |
De elmémet ugyan itt kell nálad hadnom, |
Rólad gondolkodnom, |
Légyen Isten hozzád, édes vigasztalóm! |
17 | Nem úgy mégyek el, hogy lennék nálad nélkül, |
Mert miként hogy test nem élhet lélek nélkül, |
Így te szerelmedtűl |
Soha nem válhatom meg halálom nélkül. |
18 | Ne felejts el azért te is, kérlek, engem, |
Ha immár elűzél, csak ne gyűlölj, lelkem, |
Enyhíts meg szerelmem, |
Mondd: Ez bizony igen szeret vala engem. |
19 | Az versszerző neve fel vagyon jegyezve, |
Könnyhullatásiban rendelte ezt egybe. |
Keserves énekbe; |
Ha Istent szereted, ne tréfálj meg érte! |