Babits Mihály: SOK SÚLYOS ÁLOM
amilyen álma senkinek se volt
és lelkem mint az óriás retorta
amelyben egykor Isten főztje forrt
remekké gyúrva a sötét gomolyt
hogy bár nem édes, ékes lett e torta
s diszíti fellül a nap és a hold.
de zárt edény és szája, csőre nincs;
az én szobámnak nem nyílik redőnye
az én álmom felejtett, régi álom:
saját szivemnek kulcsát nem találom.