Babits Mihály: TÖREDÉKEK AZ ISKOLAI FÜZET-BŐL
nem is embernek tekinti,
hanem valamilyen gépnek,
és ha ember: annál rosszabb:
kevésbbé használható...
csillognak a délsarki tenger
mélyfekete vizében.
Magány, határtalan magány.
Alattunk mélyen az örök jég.
mint keresztvizet egy dacos pogány,
kinek nem csillapul parázna láza,
bár a megváltás cseppje homlokán...
érzékenységgel, evvel a bolond
reszketegséggel ebben a veszélyes
világban...?
lenyirta sörényét a napnak,
aranysörényét - most kopasz,
sima fejü...
s egy-két szomorú szivünkkel...
bebujok a szürke ruhámba.
megtanultam görögül.
ugy tetszik, nem is lehet érthető
s magam is néha ugy nézem magam
mint régvalót akit a temető
takart el, s már csak az emlékezet
tud róla, melyben élő és halott
egyformán jár s kél, s olykor azt hiszed,
a holt is él, és viszontláthatod,
annyiszor láttad azelőtt! De én...
nemcsak hogy elcsüggedek
A világtól elzárkózom
Levegőmben nincsen ózon.
Óriásoknak szegülök ellene
Jégverésben állok meztelen
malmok acélzugását hallom
s remegő ujjaim közt görcsös tollam
szalmaszálam, egyetlen fegyverem
De magyarság eredendő veszélyi
fejem körül feketén tornyosodván,
szavaim súllyal és kínnal teremnek,
mint bölcsek szemén a nehéz könnyek,
vagy sűrü mézga a beteg fa odván.
. . . . . . . . . . . . . .
Itt senki
senki, senki
senki, senki, senki
nem kivánja
. . . . . . . . . . . . . .
Mondd nékik,
ne felejtsék el,
hogy tele az élet
gyönyörüséggel...
messze van az északi tenger,
messze vannak a friss szelek
(messze van a Szabadság)
nem emelkedett törvényerőre...
mondják: Kár, kár, kár.
Mért irod ezt versbe?
Sok vers irta már:
Kár, kár...
életed bohó
Rosszkor voltál félénk
és rosszkor mohó
Óh, óh...
Sárgaréz a falakon
(az esti nap)
Szeretőm és doktorom
Kisasszonyom, asszonyom
puha meleg bársonyom
aranyom
Szinészkedni tulságosan
tudsz.
A fulladás.
Kellene még egy szerelem!