Babits Mihály: MERCERIA
forog a drága hölgy a kirakatban.
fehér a foga és piros az ajka.
mindig vidáman, egyformán forog.
sohsem esik ki hajából a fésű.
merev szemével sohasem kacsingat.
s ő mosolya cukrával visszavillan.
a kirakatot érte körülállják.
nem ér fel hozzá az óhajok alja.
ottan végződik ez a nő: csipőben.
de mindig szép ruhában, új divatban