Babits Mihály: A KÖLTŐ ÉLETÉNEK PUSZTÁJÁRÓL
A KÖLTŐ ÉLETÉNEK PUSZTÁJÁRÓL
és arról, hogy e pusztában kedvesének teste oázis, szemei enyhe kutak,
és a Reája való gondolat a Vágyak karavánjának vezetője:
és a Reája való gondolat a Vágyak karavánjának vezetője:
Ha győzve reggel álmon, lelki csöndön
gondolatod, mint megtérő barát,
fölfénylik bennem: boldogan köszöntöm
mély elmém édes Dominátorát.
gondolatod, mint megtérő barát,
fölfénylik bennem: boldogan köszöntöm
mély elmém édes Dominátorát.
Ki vágyaim vezére - így köszöntöm -
vezette tikkadt Vágyaim sorát
kútfőig, melynek vízével leöntöm
éltemet, ezt az égő Szaharát!
vezette tikkadt Vágyaim sorát
kútfőig, melynek vízével leöntöm
éltemet, ezt az égő Szaharát!
Mert éltem csak egy égő puszta láza,
és lelkes tested benne dús oáza,
hol kettős kútra lelt a karaván.
és lelkes tested benne dús oáza,
hol kettős kútra lelt a karaván.
S Gondolatod, hajtani hűs vizére,
lelkemnek nyáját, vágyaim vezére,
mely halkan kél. Mint nap a Szaharán.
lelkemnek nyáját, vágyaim vezére,
mely halkan kél. Mint nap a Szaharán.
